Erdélyről általában

Erdély minden magyar ember számára kicsit különleges hely, ahová mintegy nosztalgikus élményeket vadászva érkezik. Ez persze természetes dolog, sőt örömteli, hisz amíg ez az érzés legtöbbünkben megvan, nem fenyegeti komoly veszély a nemzet fennmaradását.
Szóval, Erdélybe nem csak azért megyünk, hogy szép tájakat, csodás épületeket nézzünk meg, hanem azért is, mert egy erdélyi úttal egyénileg mindenki kicsit visszafoglalja magának azt, amit elvettek tõlünk.
Ha Erdélyt át akarjuk élni, akkor legjobb bemenni a közepébe, Székelyföldre (ugyanis Székelyföld nem azonos Erdéllyel, annak csak egy része).
Erdély belseje, Székelyföld a Keleti-Kárpátok lábánál fekszik. Észak-kelet-déli irányban a Kárpátok csúcsai határolják, nyugatról a Gyalui-havasok zárja körbe. A magas hegyeket folyók alkotta völgyek választják el, természetes közlekedési utakat alkotva. A legjelentősebb víz a Maros, melynek völgye a Székelyföld délnyugati kapuja. A Maros két jelenős mellékfolyója a Kis-Küküllő és a Nagy-Küküllő, melyek a Kárpátokból szállítják a vizet, és szelik át Székelyföldet kelet-nyugati irányban. Másik jelentős vízfolyás az Olt, mely a Kárpátok égig érű csúcsai közt bujkál, hogy a hegyeket elhagyva délnek forduljon, és a Dunába fusson. Az Oltba Székelyföldön két vízfolyás torkollik: a Kis- és a Nagy Homoród.
A székelyföldi táj szépségeit meg sem kísérelem szavakba ölteni. Ezt nálam sokkal szebben megtette Tamási Áron műveiben. Ajánlom mindenkinek a nagy székely író könyveit, aki olyan szeretettel tud írni szülőföldjéről - a Hargitáról, a Fogarasi Havasokról - és a székely emberekről, mely egyedülálló a magyar irodalom történetében.

A Keleti-Kárpátok tövében, égretörő bércek alján él egy maroknyi, tősgyökeres magyar nép; szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetség, mely századokon keresztül bástyája volt Magyarországnak. Ma mentővára az erdélyi magyarságnak. E nép a székely, földje Székelyföld. Természetalkotta, éles határok között ős eredetiségében megmaradt népszokások, nyelv, viselet a székelyben egy a magyartól eltérő, annál ősibb néptípus benyomását kelti.
A Székelyföldet négy megye: Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely megye alkotja. Ez a föld egyesíti magában a táj szépségeit, a hegyek ásványait, az erdők faunáját és flóráját. A hegyek kincseket érő, csodatevő ásványvizeket, fürdőket rejtenek lábuknál.
Erdély a magyar állam kialakulásától 1541-ig külön földrajzi egységnek számított a Magyar Királyságon belül. Nem vármegyék, hanem székely székek alkották a közigazgatás rendszerét.
Erdély élén a király által kinevezett vajda állt. A rendi fejlődés sajátos módon alakult, 1437-tõl a három nemzet (magyar nemesség, székely előkelők, szász patríciusok) unióján alapult. A mohácsi vész után a kettészakadt ország támasza volt Erdély, mely elkerülte a török megszállást. A létrejövő önálló Erdély tulajdonképp a porta hűbérese lett. Mindeközben titkos tárgyalások folytak a Habsburgokkal is, melynek eredményeként megköttetett a speyeri egyezmény (1570).
Az egyezményben János Zsigmond lemondott a magyar királyi címről, cserébe megkapta az Erdély és a Részek (Transsylvania et Partium) Fejedelme címet. Ebben jelentős szerepe volt a komoly háttérmunkát végző Fráter Györgynek. A speyeri egyezmény egyik záradéka szerint, ha János Zsigmond utód nélkül hal meg, akkor címe visszaszáll a Habsburg uralkodóra. Ezt a pontot az erdélyi országgyűlés felmondta, és János Zsigmond halála után Báthory Istvánt választotta fejedelemmé. E lépéssel gyakorlatilag megmentették a magyar nemzetet, de kivívták a Habsburgok haragját. Erdély ekkor vált igazi önálló állammá.
János Zsigmond 1570-tõl egy kijelölt határú, önálló ország uralkodója. Őt követően a fejedelmet a három nemzet egytáblás országgyűlése választotta meg, mely üléseit Gyulafehérváron tartotta (tehát az uralkodói cím nem dinasztikusan öröklődött). A megválasztott fejedelemnek fel kellett esküdnie a szultánhoz való hűségre, mivel hűbérese volt. Az Erdélyi Fejedelemség politikájának célja alapvetően a három részre szakadt ország egyesítése volt erdélyi vezetéssel, török és Habsburg hatalom kizárásával. Ez a kettős politika sorozatos konfliktusokat váltott ki, nem egyszer előfordult, hogy az erdélyi magyarok a császári hadrendben harcoló magyarokkal csaptak össze magyar földön.
A keresztény Európa számára kulcskérdés volt, hogy a pogányt visszaszorítsa, ugyanakkor Erdély nagyobb ellenségnek érezte a Habsburgokat a töröknél. Ezt joggal tette így, hisz az Oszmán Birodalom hagyta Erdélyt a maga belügyeivel foglalkozni, míg a császárság állandó agresszióval lépett fel. Ennek valódi oka, az erdélyi vallásszabadság volt, mely a korabeli Európában egyedülálló vallási türelmet jelentett. A kicsiny fejedelemség területén szabadon gyakorolhatták vallásukat a katolikusok mellett a kálvinisták, lutheránusok és Európában csak itt az antitrinitáriusok. Ezt persze a túlbuzgó katolikus Habsburg-ház nem tudta elviselni.
Erdély aranykorát Bethlen Gábor fejedelemsége (1613-1626) idején érte el, és egészen az 1650-es évtized végégig tartott. Ebben az időben elkerülték a háborúk Erdélyt (bár a harminc éves háborúba többször bekapcsolódtak erdélyi csapatok is), így maradt energia a művészetek és a tudományok pártolására. Erre különösen fogékony volt Bethlen Gábor, valamint az őt követő Rákóczy fejedelmek. A XVII. század első felében Európa kulturális-tudományos vérkeringésének egyik középpontja lett a gyulafehérvári fejedelmi palota.
Ahogy a Habsburgok vezette szövetség kezdte kiűzni a törököket az országból, az Erdélyi Fejedelemség mindinkább veszített támaszából. Az erőre kapó osztrákok a török kiűzése után az elfoglalt magyar területeket szerették volna magukénak tudni. Ennek hatására több felkelés is kirobbant a császár ellen, de a török segítségre már nem lehetett számítani. A legjelentősebb a Thököly Imre vezette felkelés volt 1690-ben. Egy évtizeddel később ismét felkelés tört ki Hegyalján, melynek élére a korábbi erdélyi fejedelmek utódja II. Rákóczy Ferenc állt, aki utolsóként viselte Erdély és a Részek Fejedelme címet. A szatmári síkon történt fegyverletétel (1711) után Erdélyt a Habsburg király vezette Magyarországhoz csatolták, egész pontosan a mindenkori magyar király mindig felvette az erdélyi fejedelem címet is.
Erdély és Magyarország uniója (mely a 12. pont volt a 48 márciusiak sorában) csak a kiegyezés (1867) után valósult meg. Sajnos ez nem tartott sokáig, mert a világháborút lezáró békediktátum Magyarország területének 2/3 részét minden alap nélkül idegen országoknak adta. Hárommillió magyar honfitársunk ítéltetett arra, hogy saját hazájában idegenként kelljen élnie, ráadásul a Kádár-éra idején igyekeztek a dologról tudomást sem venni. Reméljük, hamarosan az egyesült Európában ismét otthonra találnak elszakított magyarjaink!

Gasztronómia

Az erdélyi konyha ízeinek, zamatainak egyedülálló varázsát az élteti, hogy soha nem szakadt el a természettől. A rét fűszernövényeivel gazdagított levesek, a pergetett mézzel készült tészták, az erdők gombáival ízesített készételek, az ezer ízű mártások minden cseppje üzenet a földtől, a széltől, a fenyvesek illatától és a napsugártól.
A mostoha időjárás miatt csak a pityóka (burgonya) terem meg errefele, már ha sikerül megvédeni a vaddisznóktól, a legelőn is inkább zuzmókat találnak a marhák, mint kövér füvet (és nincs olyan év, hogy a medve ne tegyen kárt a jószágban), ezért aztán a fenyőfa az egyetlen stabil jövedelemforrás.
A szegénység ellenére az emberek nagyon szívélyesek, ahogy idegen kopogtat be, a pálinka mellé vöröshagyma és szalonna is kerül az asztalra, disznóvágások idején pedig friss tepertő, kolbász és véres-májas hurka.
Az anyaországiak óvatosan kóstolják meg a zakuszkát (különféle zöldségekből főzött, lecsószerű krém), aztán meg akarják vásárolni az egészet. Másnaposság ellen is kiváló az áfonyadzsem, feledhetetlen élmény az ordás palacsinta és a tárkonyos pityókaleves.
Húsételeik közül a nyárson és rostélyon, faszénparázs fölött sütött húsok a legkedveltebbek. Rostélyon és nyárson, olajba mártva sütnek marha-, sertés-, borjú-, bárány-, ürü- és szárnyasokból szeletelt vagy darabolt húsokat. A mititét, amely bél nélküli kis kolbászka, birkahúsból erősen fűszerezve készítik, előzőleg olajba mártva faszénparázs fölött, rostélyon sütik. A rostélyon és nyárson sültekhez olajos és paradicsomos salátaféléket adnak. Egyéb húsételeik főleg főzelék- és zöldségfélékkel, gyümölcsökkel párolva készítik. A burgonya és főzelékfélékből, rizsből készült köreteken kívül az egyik legnépszerűbb köret a tökparadicsom, amelyet igen sokféle módon készítenek. Hasonlóan kedvelt köret a különböző módon elkészített tök. A tokányfélékhez kukoricalisztből készült puliszkát adnak.
A tésztafélék közül a vajaskrémes és tejszínhabos készítmények a legkedveltebbek. A vajas, leveles tésztából különböző töltelékkel készült, melegen, sűrű cukorszirupba mártva tálalt tészták, valamint a tejes málé is igen elterjedtek.A farsangi fánkot olajban sütve és melegen, baracklekvárral tálalva minden kisebb cukrászdában megtaláljuk.


Részletek, jelentkezés

Keresés

fészbuk szociál

Karrier

evvk logoExplorer Vasutas Világjáró Klub Magyarország legnagyobb vasúti szabadidős szervezete túravezetőt keres, hosszútávra, alkalmi munkára (átlag évi 10 munkanap + a csatlakozó hétvégék).

Angol nyelvismeret, utazási gyakorlat szükséges.

Túravezetői, magashegyi túravezetői vizsga, előny.

Vasutasok, kalauzok, pénztárosok, jelenkezését is elfogadjuk, sajnos főállást nem tudunk biztosítani.

Érdeklődni, esténklént: 0630/9634-325

Szakmai önéletrajzokat szíveskedjetek az info@evvk.hu -ra megküldeni.

Köszönjük:EVVK

Kiemelt partnereink

EVVK

sziamaci

iho

 

Kellékek

Rendeld meg még ma!

EVVK póló gyülekezőkre: sárga drapp, kék (új!) színben 900 Ft

EVVK felfújható nyakpárna vonatos utazásokhoz 650 Ft

EVVK alumínium kulacs, karabinerrel a túrákhoz 950 Ft

EVVK nyakba akasztható pénztárca a biztonságért 650 Ft 

 

EVVK extrém túrákhoz túlélő csomag 1000 Ft

 

 

EVVK

szállás